Egy- a napocska szemét nyitja.
Kettő- házát takarítja.
Három- levesét kavarja.
Négy- lepihen a pamlagra.
Öt- kiszalad az udvarra.
Hat- szél-barátját hallgatja.
Hét- vacsoráját megfújja.
Nyolc- tóban arcát megmossa.
Kilenc- holdas pizsamáját húzza.
Tíz- csillagok dalát hallgatja,
 Szunnyad felhő-dunnába'.

Jégbe dermedt téli világ
Búcsúztatja az éjszakát.
Zúzmarás a fán az ág,
Jégcsap gyémánt-csillagán
A felkelő nap csillan át.

Téli reggel, gyönyörű vagy!
Tündérország támadt éjjel kertünkben.
Mégis üres és fagyott vagy,
Nem lesz tőled melegség a szívünkben.

De mit hallok? Egy kis árva éneket!
A vörösbegy csattogása
Köszönti az életet.
Begye üres, lába fázik.
Azt dalolja szerteszét:
Csatt! Csatt! Csatt! Csatt!
 Ébredj, világ! 
Élni jó és Élni szép!

Fut, szalad a szél,
Haja égig ér.
Nem kell neki sem kocsi,
Sem hatökrös szekér.

Ejnye-ejnye szél!
Szaladni mit ér?
Nem látod, hogy a napocska
Épp aludni tér?

Állj meg már, ne  szaladj,
Vállára ülj szépen,
Susogj neki altatódalt
Csendesen, gyengéden.

Feje alá puha felhőt
Készíts oda, kéket,
Hadd fesse be majd aranyra
Hajnalban, ha ébred.

Nyár, nyár, nyár,
Virul a határ!
Pendül a kasza most,
Arany búza vár!

A Balaton meleg már.
Száll a vitorlás,
Kinn a parton gödröt ásunk,
Gyere hát, pajtás!

A szemünkön napszemüveg,
Táskánkban hűs szörpösüveg,
S benne szalmaszál.
Mezítláb fagyizunk. 
Éljen, itt a nyár!