A nyári nap forrón tűzött, amikor az apró Kukac Kriki belefúrta magát egy illatos cseresznyébe. Finom volt és lédús, Kriki elégedetten húzta volna ki magát, hogy ilyen ízletes lakóhelyet választott, de nem tudta ennyi időre sem abbahagyni a rágcsálást. Úgy érezte, nem tud eleget enni, nem tud betelni a gyümölccsel. Amikor végre jól lakott, a cseresznyében honoló kellemes félhomályban feküdt és élvezte, ahogy a lágy szellő lassan hintáztatta újdonsült házikóját az ágon. Olyan boldog volt, amennyire egy kukac csak lehet!
Ekkor hirtelen madárszárnyak csattogását hallotta a feje felett és felhangzott egy éles “kvík-kvík”!
Kriki azonnal tudta, milyen veszély fenyegeti: seregélyek! Minden cseresznyekukac tudja, hogy a seregély falánk madár és cseresznyéstül le tudja nyelni őt, rögtön menekülni kell! Mire ezt végiggondolta, valami nekiütközött a házikójának és ettől sebesen zuhanni kezdett a föld felé! Kicsit forgott vele a világ és placcs!
A puha fűbe csapódott, de azért a földet érés nem volt zökkenőmentes, a cseresznye teljesen szétkenődött. Kriki az eséstől nem ijedt meg, hiszen a cseresznyekukacok, amikor eljön az idő, hogy bebábozódjanak, maguktól ugranak le a fáról, hogy aztán a földbe fúrják magukat. A következő tavasszal már, mint cserszenyelegyek röppennek a magasba.
Szóval Kriki nem ettől ijedt meg, hanem attól, hogy még nem jött el az idő, nem evett eleget! Annak azért örült, hogy a seregélyek nem nyelték le, csak falatozás közben véletlenül tönkre tették a tökéletes házikóját. Most gyorsan találnia kell egy újat!
Kriki felkászálódott a fűből és araszolni kezdett. Több gyümölcsöt is látott a fa alatt, így reménykedni kezdett, hogy nem kell újra felmásznia a számára toronymagas fára. Sorra bekopogtatott a cseresznyékbe, de mindenhonnan kikáltott valaki:
-Foglalt!
Nagyot sóhajtott és tovább araszolt. Nagyon melegen sütött a nap, ezért behúzódott egy lapulevél árnyékába és pityeregni kezdett. Egyszer csak hangot hallott a feje fölül:
-Hát te meg miért szomorkodsz, kis kukac?
Felnézett, és egy csiga pislogott rá szarvai közül. Kriki elkeseregte bánatát, hogyan is vesztette el a nehezen megszerzett házikóját és bizony megint korog már a gyomra!
A kis csiga megértette őt, bele sem mert gondolni abba, milyen érzés lenne, ha valahogy elveszítené a csigaházát.
Így szólt:
-Gyere, a fa másik oldalán láttam még néhány lehullott cseresznyét. Én is azért jártam erre, mert messziről érezni a jó illatot! Lassan mászom, de nálad gyorsabban haladok. Gyere, ülj rá a csigaházamra és magammal viszlek, hátha több szerencséd lesz!
Kriki nagyon megörült az ajánlatnak és hálás szívvel helyezkedett el a csiga szarvai között. Útnak indultak hát és közben kellemesen elbeszélgettek. Ki-ki elmondta, mit tapasztalt, látott a világból. Kriki mesélt a faágon való hintázásról, a csiga pedig hozzátette, hogy ő inkább a fűszálakon szeret himbálózni, nem vágyik a magasba.
Ekkor azonban csattogó hangot hallottak. Kriki figyelmeztette barátját:
-Vigyázz, ott a bokor alatt ugrál egy feketerigó! Lapuljunk meg, amíg elmegy!
Ebben egyetértettek, serényen bevackolták magukat a sűrű aljnövényzetbe. A csiga addig beengedte a házába Krikit és amikor meghallották, hogy a madár elröppent, folytatták útjukat.
A nap már épp lebukott a láthatár alján, amikor lihegve elérték a törzs másik felét. Kriki sorra járta az itt található gyümölcsöket is, de sajnos mindegyiknek volt már lakója. Szomorúan tért vissza a csigához és keservesen sírva fakadt:
– Most aztán mindennek vége! Sosem lesz belőlem cseresznyelégy, hogy együtt táncolhassak a többiekkel a levegőben, tavasszal! Pedig úgy vártam rá!
A csiga kissé kihúzta magát és azt mondta:
-Nem szabad feladni a reményt! Ha vágysz valamire, akkor azért tenni kell! Ne legyen a nevem Csiga Csombor, ha nem segítek még ma szerezni neked egy új házikót!
A nap még egy utolsót villant, narancsos fénye felragyogott a fű között heverő gyümölcsökön. Ebben a pillanatban a szomszéd bokor alján is megcsillant valami!
A két barát összenézett, és csigatempóban mérve rohantak felfedezni, mi rejtőzhet ott!
Mit gondoltok, mit találtak ott? Két ép, ínycsiklandó cseresznye feküdt ott elhagyatottan.
Kriki izgatottan kopogott be rajtuk, de válasz most nem érkezett. Szívdobogva fúrta bele magát az egyikbe és azonnal rágcsálni kezdett. Ekkor azonban eszébe jutott Csiga Csombor. Kidugta fejét a lyukon és azt mondta:
-Kedves Zsombor, köszönöm szépen a segítséget! Eddig azt hittem, levegőben táncolni lehet a legjobb dolog a világon és még most is vágyom rá. Közben viszont rájöttem: annál még sokkal jobb, hogy lett egy igazi jó barátom!
Csiga Csombor elmosolyodott, kacsintott egyet és nekilátott megkóstolni a másik cseresznyét. Ezután pedig a csendes estében nem hallatszott más, csak a lelkes, jó jóízű falatozás hangja.
