Édes-kedves óvó nénim!
Mit mondhatnék néked,
Amikor az iskolának
Küszöbére lépek?
Köszönöm, hogy tanítgattál
Minden szépre-jóra,
Ígérem, hogy emlékszem majd
Minden kedves szóra!
Köszönöm, hogy vezetgetted
Ügyetlen kis kezemet,
Mikor a rajz nem ment oly' jól,
Behunytad a szemedet.
Köszönöm, hogy velem voltál
Akkor is, ha féltem
És csak sírtam szakadatlan
Anyáért a széken.
Amióta nagyobb vagyok,
A kiságyról lelóg folyton
Lábam vagy a kobakom.
Mégis, mikor megsimítasz,
Az még mindig jó nagyon!
Szerinted, ha öreg leszel,
Tudod még a nevemet?
Ne félj, én sem felejtem el,
Ki ennyire szeretett!
Post Views: 1 027
