Nagy nap virradt a mezei óvoda gyerekeire: ma lesz a nagy tornaverseny! Mindenki izgattottan készült rá, hogy megmutassa, milyen ügyes és erős! Szerencsére az időjárás is kedvezett a verseny megtartásának, a napocska kedvesen mosolygott rájuk, lágy szellő simogatta az arcukat, nehogy túl melegük legyen!
A versenyzők felsorakoztak a mező szélén: Hilda, a pókocska, Rupi, a szarvasbogárfiú, Berci, a szöcske, Zürri, a méhecske és Csiga Csombor is odacsúszott a többiek közé. Tücsök Teca néni, az óvó néni és Bodobács Pötyi néni, a dajka, mindent előkészített már ahhoz, hogy megkezdődhessenek a versenyszámok. Terka néni ismertette az első feladatot: -Aki leghamarabb felmászik a csipkebokor legfelső ágára, az lesz a győztes! Fontos, hogy mindenki vigyázzon a társára mászás közben, lökdösődni nem szabad! Ezután felharsant Pötyi néni sípja, és a verseny megkezdődött! Mindenki igyekezett gyorsan szaladni a bokor felé, és a pókocska hamarosan az élre került. Ahogy elérte az alsó ágat, szélsebesen kapaszkodott felfelé a bokor tetejére, és a legfelső ág csúcsán vidáman kiáltott:
-Győztem! Győztem! Én voltam a leggyorsabb! Amikorra a többiek visszaereszkedtek a bokor ágairól, akkorra érkezett meg kifulladva, vörös arccal Csiga Csombor hozzájuk. -Nahát, Csombor! Te csak most értél ide? -csodálkoztak a többiek. Tényleg lassan mászol! -állapították meg. -A csigák nem tudnak gyorsan szaladni…-motyogta Csombor, de már senki sem figyelt, hiszen sorba kellett állni a következő feladathoz.
Ahogy körülnéztek, látták, hogy apró botocskák sorakoznak egymás mellett. Terka néni így szólt: -Most kiderül, ki a legerősebb közületek! Aki legelőbb a magasba emeli a botját, az nyeri a feladatot! Rajta! Megszólalt a síp és mindenki összeszedte minden erejét, megfeszítve dolgoztak, hogy elsőként emelhessék meg a botjukat. Rupi, a szarvasbogár volt a legnagyobb, legerősebb közöttük, ő lett a játék győztese. Feje felett lengette a botot és nagyot rikkantott: -Éljen, most én lettem a győztes! A többiek is visszaengedték a botjukat, kivéve Csombort, aki hozzá sem látott a feladathoz. Amikor a többiek ezt észrevették, mentegetőzni kezdett: -Féltem megemelni, nehogy elejtsem és megsérüljön a házam. Nagyon törékeny…
Eközben meghallották Terka néni hangját: -Gyertek, gyerekek! A következő versenyszám a magasugrás! Aki le tudja kapni a sombokor ágáról Pötyi néni pettyes zsebkendőjét, az lesz a győztes! Hamarosan mindenki teljes erejéből ugrándozott, és már a kezében érezte a zsebkendő csücskét, de végül Berci, a szöcskefiú tudta leghamarabb megszerezni. Büszkén nyújtotta át Pötyi néninek, és mosolyogva fogadta, ahogy a többiek gratuláltak neki. Visszafelé jövet odaszólt Csombornak: -Láttam ám, hogy a legalsó ágig sem tudtál felugrani! A csiga azt felelte: -Tudod, nagyon nehéz a csigaházam! Nem könnyű vele együtt ugrálni…
Már az utolsó versenyszám következett, Pötyi néni kis kosarakat osztott ki a gyerekeknek. Amikor mindenkinek jutott, megmutatták a mezőn itt-ott elszórt virágszirmokat. -Szedjétek a szirmokat a kosárba! Akinek először megtelik a kosara, az lesz a győztes! A gyerekek nekiláttak, ki-ki legjobb tudása szerint gyűjtögette a szirmokat a kosarába. Zürri, a méhecske volt legügyesebb, teli kosarát az óvó néni lába elé helyezte. Nagyon boldog és büszke volt, hogy megnyerte a feladatot! A többi gyerek is megérkezett, kinek több, kinek kevesebb szirom gyűlt össze a kosarában. Zürri belenézett a csigáéba, amiben mindössze egyetlen szirom árválkodott. -Nahát, neked de kevés lett! -csodálkozott. A kis csiga elkeseredett, lehajtotta a fejét és szipogni kezdett. -Nekem ez sem sem sikerült, mindenben én lettem az utolsó! -panaszolta. -Én nem vagyok ügyes semmiben! – sírt bánatában.
Ekkor Terka néni maga köré gyűjtötte a gyerekeket. A pókocskához fordult: -Hilda, amikor szaladni kezdtél a csipkebokor felé, nem történt semmi, ami feltűnt neked? -De igen! Megbotlottam egy gödörben, de Csombor felsegített! -válaszolta. Igaz is, még meg sem köszöntem neked, Csombor! Nélküled nem lettem volna győztes… -mondta csendesen. Ekkor megszólalt a szarvasbogár: -Nekem meg megbillent a botom és Csombor segített megtartani, hogy ne ejtsem el! Köszönöm, Csombor! -fordult a csiga felé. Ezután sorra mindenkinek eszébe jutott valami, amiben Csombor a segítségére sietett és egymás szavába vágva mesélték, mennyi minden történt.
Az óvó néni felemelte a kezét, és amikor mindenki elcsendesedett, így szólt: -Mindenki ügyes valamiben! Hilda a mászásban, Berci az ugrásban, mindenki talált magának olyan versenyszámot, amiben megmutathatta, milyen tehetséges! -Volt ám egy titkos versenyszám is, szerintetek mi lehetett az? -kérdezte. A gyerekek egyszerrre kiáltották: – A kedvesség! -Ezt a versenyszámot ki nyerte meg? – tette fel a kérdést Terka néni. -Csombor! Csombor! Éljen, Csombor! – kiabálták a gyerekek, a kis csiga pedig pipacspirosra pirult boldogságában! -Mindenki jó valamiben, még ha ez nem is tűnik fel azonnal. Ha keressük, mindenkiben megtaláljuk ezt a rejtett kincset! -mosolygott Terka néni, majd kimerülten, de vidáman és elégedetten elindultak a mező közepére, ahol már várta őket Pötyi néni ünnepi uzsonnája.
